Rövid, fehér, ropogós levélnyeleiről és sötétzöld, kanálszerű leveleiről ismerhető fel. Íze enyhén édeskés, frissen és főzve is fogyasztható, gyakori hozzávaló ázsiai ételekben, például wokban sült fogásokban vagy levesekben. Gyorsan növő, hidegtűrő növény, így kora tavasztól késő őszig termeszthető. Tápláló zöldség, gazdag A-, C- és K-vitaminban, valamint kalciumban és antioxidánsokban.
A brokkoli napfényigényes növény, ezért olyan helyre kell ültetni, ahol legalább napi 5–6 órán át éri a nap. A palántákat 40–50 cm tőtávolságra, soronként pedig 60–70 cm-re kell ültetni, hogy a növények később is elegendő helyet kapjanak a terjeszkedéshez és jól szellőzzenek. A brokkoli fejlődése során rendkívül fontos a rendszeres és kiegyensúlyozott öntözés. A sekélyen gyökerező növény nem viseli jól a kiszáradást, főleg amikor elkezdi nevelni a virágfejeket. A túl kevés víz apró, laza fejeket eredményez, de a túl sok pangó víz sem ideális, mert gyökérrothadáshoz és gombás betegségekhez vezethet.
Az egyes növények között hagyjunk 25–30 centiméteres távolságot, a sorok között pedig 30–40 centimétert. A saláta fejlődése során fontos a rendszeres öntözés, különösen a melegebb napokon, de a túlöntözést kerülni kell, mert az gyökérrothadáshoz vagy levélpenészedéshez vezethet. Legjobb reggel vagy a délelőtti órákban öntözni, hogy a levelek még a hűvösebb esti órák előtt megszáradhassanak. A talaj állapotát is érdemes rendszeresen ellenőrizni, és szükség esetén lazítani, hogy a gyökerek jól levegőzhessenek.
A fehér karalábé napfénykedvelő, ezért világos, szélvédett helyet válasszunk. Az ideális tőtávolság 25–30 cm, a sortávolság pedig 35–40 cm. A kiültetett palántákat az első héten rendszeresen, de óvatosan öntözzük, hogy jól begyökeresedjenek. A karalábé vízigényes növény, így a fejlődési időszakban rendszeres öntözést igényel, főleg szárazabb időszakokban. Az egyenletes vízellátás elengedhetetlen, mert a vízhiány fásodáshoz vagy repedezett gumókhoz vezethet. Akkor érdemes betakarítani, amikor a gumó eléri a 6–8 cm átmérőt, de még nem kezd fásodni. A kiszedett karalábékat leveleikkel együtt tároljuk hűvös, árnyékos helyen, de a leveleket a fogyasztás vagy hosszabb tárolás előtt célszerű eltávolítani, mert elvonják a nedvességet a gumóból.
A mángold (Beta vulgaris subsp. vulgaris var. cicla) egy rendkívül sokoldalú, könnyen termeszthető leveles zöldség. A növény a napos vagy félárnyékos helyet kedveli, bár a teljes napfény elősegíti a gyorsabb fejlődést és az erőteljesebb levelezést. A mángold mérsékelt vízigényű, de különösen a levelek gyors növekedése idején fontos az egyenletes vízellátás. A mángold folyamatosan szedhető, akár júniustól novemberig. A külső, nagyobb leveleket fokozatosan, alulról szedjük le úgy, hogy a növény középső része érintetlen maradjon – ezáltal újabb levelek hajtanak ki, és hosszú ideig termőképes marad a tő. A mángold felhasználása rendkívül sokoldalú, hiszen a növénynek mind a levele, mind a vastag levélnyele ehető, és különféle módokon elkészíthető. A friss mángold íze enyhén földes, kissé spenótszerű, de karakteresebb, különösen a vastagabb szárú fajták esetében. A konyhai feldolgozás során a leveleket és a levélnyelet érdemes külön kezelni, mivel eltérő hőkezelési időt igényelnek. A levelek kiválóan alkalmasak spenót helyettesítésére: megpárolva vagy dinsztelve tojással, túróval keverve töltelékként használhatók, például rétesbe, tésztába, cannelloniba vagy levelestésztába töltve. A mángold levélnyeleit savanyítani vagy eltenni is lehet: ecetes lében eltéve, például céklához hasonló módon, télire is tartósítható. A levelek fagyaszthatók, ehhez azonban előtte érdemes azokat blansírozni, majd lehűtve adagolva zacskózni.
A rebarbara (Rheum rhabarbarum) egy különleges, évelő növény, amelyet főként tavaszi és nyári hónapokban termesztenek. A rebarbara levelei és szárai felhasználhatóak különféle ételekben, italokban és süteményekben. Ha cserépben szeretnénk nevelni, válasszunk olyan edényt, amely legalább 40–50 cm mély. A növény számára ideális a napsütötte, védett hely, de a félárnyékos területeken is megél. A rebarbara levelei nagyok, és sok napfényt igényel a megfelelő fejlődéshez, ezért próbáljunk olyan helyet választani, ahol nem árnyékolják más növények, és biztosítani tudjuk a számára szükséges fényt. A rebarbara igényli a tágas helyet, mivel gyorsan növekszik és szélesedni kezd. Ezért fontos, hogy legalább 1–1,5 méteres távolságot tartsunk a növények között, hogy elegendő helyük legyen a fejlődéshez. A rebarbara nagy vízigényű növény, különösen a nyári hónapokban, amikor a levelei és szárai intenzíven fejlődnek. A legjobb, ha a tavasz végén vagy nyár elején rendszeresen eltávolítjuk a virágzó szárakat. A rebarbara szárát és leveleit az ételekben, főleg desszertekben és italokban használjuk. A legjobb, ha az egy éves vagy két éves növények szárát használjuk, mivel ezek a legfinomabbak és legtöbb tápanyagot tartalmazzák. A rebarbara leveleit a főzés előtt mindig alaposan mossuk meg, és ügyeljünk arra, hogy ne fogyasszuk el a leveleket, mivel azok oxálsavat tartalmaznak, amely mérgező lehet.
A kiültetésre szánt hely legyen napos, világos, esetleg félárnyékos. A palántákat 10–12 cm sortávolságra és 4–5 cm tőtávolságra ültetjük, hogy a gyökerek megfelelően fejlődhessenek. A gondozás egyik legfontosabb része a rendszeres öntözés – ha a növény kiszárad, a gyökér húsa fás, csípős lesz, ha pedig túl sok víz éri hirtelen, akkor repedhet. A betakarítással nem szabad késlekedni, mert a túlérett gumók szivacsosak lesznek, és felmagzanak.
