A rukkola (Eruca sativa), más néven borsmustár vagy salátamustár, egy gyors növekedésű, hidegtűrő levélzöldség, amelyet leginkább csípős, enyhén diós és borsos ízű leveleiért termesztenek. Főként salátákhoz, szendvicsekhez, pestókhoz és melegételekhez használják frissen, ritkábban párolva. A rukkola a napos vagy félárnyékos helyet kedveli, de nyáron, a forróságban jobb számára a félárnyékos, hűvösebb fekvés, hogy ne magozzon fel túl hamar. A rukkola mérsékelten vízigényes, de a rendszeres, egyenletes öntözés segíti a gyors fejlődést és a finom, zsenge levelek kialakulását. A leveleket kézzel vagy ollóval érdemes szedni, mindig a külsőket levágva, így a középső hajtás tovább nőhet. A rendszeres szedés nemcsak termést ad, hanem késlelteti a magszárképződést is. A rukkola levelei leginkább frissen fogyaszthatók, mivel gyorsan hervadnak és veszítenek zamatukból. A hűtőben nedves papírtörlőbe tekerve 2–3 napig eltarthatók. Felhasználása rendkívül sokoldalú: salátákban, szendvicsekben, tészták tetején, pizzán vagy akár pestóként is ízletes. A virágai is ehetők, enyhén csípős ízűek, és saláták díszítésére is alkalmasak.
Snidling fűszernövény palánta Évelő és hidegtűrő növény, ami még a hideg kemény teleken sem károsodik. Kedveli a kisebb árnyékokat. A fejlődés elején bőségesen kell locsolni, de mikor szépen megnőtt nem igényli a sok locsolást, elviseli a szárazságot is. Cserépből át lehet ültetni laza szerkezetű talajba, ahova kisebb csomókban kell elültetni. Felhasználáskor minél mélyebben kell őket levágni, így erőteljesebbek lesznek az új hajtások. A metélőhagymát egész évben lehet fogyasztani, íze hasonlít a vöröshagymáéra. Nyersen, apróra vágva kell fogyasztani, főzni nem szabad. Étvágygerjesztő és gyomorerősítő hatása van, C-vitamint, A-vitamint és káliumot is tartalmaz. Szendvicsekbe, levesek, hal- és tojásételek ízesítésére is lehet használni.
A sóska (Rumex acetosa) egy évelő, lágyszárú növény, amelyet elsősorban savas, friss ízű leveleiért termesztenek, és leginkább főzelékként, levesként vagy mártásként kerül az asztalra. A sóska hűvösebb, nedvesebb klímát kedvel, így félárnyékos vagy világos, de nem tűző napos hely az ideális számára. A szedést mindig a nagyobb, külső levelek eltávolításával végezzük, így a középső hajtás folyamatosan fejlődhet tovább. A rendszeres levelezés elősegíti az újabb hajtások megjelenését, és megakadályozza a magszárba fordulást is. Ha a növény mégis virágszárat hoz, azt érdemes idejében visszavágni, mert a maghozás a levélminőség romlását okozza. A sóska vízigényes növény, ezért különösen szárazabb időszakokban szükséges a rendszeres öntözés, de kerüljük a túlöntözést és a pangó vizet. A friss levelek hűtőben néhány napig eltarthatók, de gyorsan hervadnak, ezért lehetőség szerint frissen szedvehasználjuk fel. Lefagyasztva vagy sóska főzelékként eltéve hosszabb ideig is tárolható.
A piros tépősaláta egy lazább szerkezetű, levélrózsás salátaféle, amely nem fejleszt tömör fejet, hanem a levelei laza halmazban nőnek, és ezeket lehet folyamatosan, részletekben szedni – innen ered a „tépő” elnevezés is. Jellegzetes bíborvörös vagy bordós árnyalatú levelei nemcsak ízletesek, hanem látványosak is, így a kertnek vagy az erkélynek is szép dísze lehet. A piros tépősaláta a laza, jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag talajt kedveli, különösen akkor fejlődik szépen, ha komposzttal vagy érett trágyával előzőleg javítottuk a földet. Fényigényes növény, de a túlzott hőség és tűző napsütés könnyen megégetheti leveleit, ezért a félárnyékos helyen még szebben fejlődik, különösen a nyári vetések esetében. A saláta rendszeres, egyenletes öntözést igényel, főként a szárazabb időszakokban, de ügyelni kell arra, hogy ne álljon meg a víz a gyökerek körül, mert a túlzott nedvesség rothadást okozhat. A piros levélszíneződéshez az is hozzájárul, ha a hőmérséklet nappal kellemesen meleg, éjjel viszont kissé lehűl – ilyen körülmények között különösen szép bordó színt öltenek a levelek. A növény gyorsan fejlődik, szedhető, amikor a levelek elérik a 10–15 centiméteres méretet. A leveleket kívülről, egyesével lehet letépni, ügyelve arra, hogy a középső hajtást meghagyjuk, mert így a saláta tovább nő, és több héten keresztül újabb és újabb leveleket hoz.
A tépősaláta nem fejleszt zárt fejet, mint a fejessaláta, hanem laza levélrózsát alkot, melynek leveleit folyamatosan lehet szedni, akár több héten keresztül. a növények között legalább 20–25 cm legyen, hogy legyen elegendő helyük a bokrosodáshoz, és biztosított legyen a megfelelő légmozgás a levelek között. A kiültetés után bőségesen kell öntözni, hogy a gyökerek gyorsan kapcsolatba kerüljenek a környező talajjal. A saláta gyökérzete viszonylag sekélyen helyezkedik el, így érzékeny a kiszáradásra – a rendszeres, de nem túlzott öntözés különösen fontos, különösen melegebb napokon. Mindig kívülről haladva tépjük le a legnagyobb, zsenge leveleket, és ügyeljünk arra, hogy a középső, friss hajtásokat meghagyjuk – így a növény tovább nő, és hosszabb ideig ad friss termést. Ezzel a módszerrel akár 6–8 héten át is szüretelhető ugyanaz a tő.
