A piros tépősaláta egy lazább szerkezetű, levélrózsás salátaféle, amely nem fejleszt tömör fejet, hanem a levelei laza halmazban nőnek, és ezeket lehet folyamatosan, részletekben szedni – innen ered a „tépő” elnevezés is. Jellegzetes bíborvörös vagy bordós árnyalatú levelei nemcsak ízletesek, hanem látványosak is, így a kertnek vagy az erkélynek is szép dísze lehet. A piros tépősaláta a laza, jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag talajt kedveli, különösen akkor fejlődik szépen, ha komposzttal vagy érett trágyával előzőleg javítottuk a földet. Fényigényes növény, de a túlzott hőség és tűző napsütés könnyen megégetheti leveleit, ezért a félárnyékos helyen még szebben fejlődik, különösen a nyári vetések esetében. A saláta rendszeres, egyenletes öntözést igényel, főként a szárazabb időszakokban, de ügyelni kell arra, hogy ne álljon meg a víz a gyökerek körül, mert a túlzott nedvesség rothadást okozhat. A piros levélszíneződéshez az is hozzájárul, ha a hőmérséklet nappal kellemesen meleg, éjjel viszont kissé lehűl – ilyen körülmények között különösen szép bordó színt öltenek a levelek. A növény gyorsan fejlődik, szedhető, amikor a levelek elérik a 10–15 centiméteres méretet. A leveleket kívülről, egyesével lehet letépni, ügyelve arra, hogy a középső hajtást meghagyjuk, mert így a saláta tovább nő, és több héten keresztül újabb és újabb leveleket hoz.
A palántákat 40–50 cm tőtávolságra ültetjük, mivel a vöröskáposzta elég nagy helyet igényel, hogy a fejek kifejlődhessenek. A sorok közötti távolságot 60–70 cm között érdemes hagyni, hogy a növények ne árnyékolják egymást, és elegendő helyük legyen a megfelelő növekedéshez. A vöröskáposzta vízigénye közepes, de folyamatos vízellátást igényel, különösen a fiatal növények szakaszában, amikor gyors növekedésnek indulnak. Az ideális betakarítási időszak akkor érkezik el, amikor a káposzta feje szorosan zárt, kemény és jól formált.
A zsálya egy aromás fűszernövény, amelyet évszázadok óta használnak nemcsak konyhai fűszerként, hanem gyógynövényként is. A zsálya a napsütést kedveli, hogy jól fejlődjön. Emellett az is fontos, hogy jól szellőző, szélvédett helyen ültessük, mivel a zsálya nem tolerálja a túlzott nedvességet. A zsálya 20–30 cm-es tőtávolságot igényel, tehát biztosítani kell számára elegendő helyet a növekedéshez. A zsálya viszonylag szárazságtűrő növény, így nem szükséges túlzottan öntözni. Az öntözés gyakorisága leginkább az időjárási viszonyoktól függ. A zsálya akkor érzi jól magát, ha a talaj viszonylag száraz, de a hosszabb aszályos időszakokban időnkénti öntözést igényel. A zsálya frissen és szárítva is felhasználható a konyhában. A friss levelek legjobban a húsételekhez, töltelékekhez, szószokhoz, de akár teákhoz is passzolnak. A leveleket frissen használjuk, de a szárítás során is remek aromát megőriznek.
