A póréhagyma egy rendkívül hasznos és ízletes zöldség, amelyet sokféleképpen felhasználhatunk a konyhában. A póréhagyma számára a legjobb elrendezés a 30 cm-es tőtávolság, és a sorok közötti távolságot érdemes 40-50 cm-re hagyni, hogy a növények elegendő helyet kapjanak a fejlődéshez. A póréhagyma kedveli a napsütést, de az árnyékot is jól tűri, így egy kevésbé napos helyen is megterem. A póréhagyma vízigénye közepes, és különösen fontos, hogy a talaj egyenletesen nedves maradjon, mivel a növények hosszú tenyészideje alatt nagy vízigénnyel rendelkeznek. A betakarítás akkor jön el, amikor a póréhagyma szárának átmérője legalább 2–3 cm, és a levelei erőteljesen zöldek és egészségesek.
A rebarbara (Rheum rhabarbarum) egy különleges, évelő növény, amelyet főként tavaszi és nyári hónapokban termesztenek. A rebarbara levelei és szárai felhasználhatóak különféle ételekben, italokban és süteményekben. Ha cserépben szeretnénk nevelni, válasszunk olyan edényt, amely legalább 40–50 cm mély. A növény számára ideális a napsütötte, védett hely, de a félárnyékos területeken is megél. A rebarbara levelei nagyok, és sok napfényt igényel a megfelelő fejlődéshez, ezért próbáljunk olyan helyet választani, ahol nem árnyékolják más növények, és biztosítani tudjuk a számára szükséges fényt. A rebarbara igényli a tágas helyet, mivel gyorsan növekszik és szélesedni kezd. Ezért fontos, hogy legalább 1–1,5 méteres távolságot tartsunk a növények között, hogy elegendő helyük legyen a fejlődéshez. A rebarbara nagy vízigényű növény, különösen a nyári hónapokban, amikor a levelei és szárai intenzíven fejlődnek. A legjobb, ha a tavasz végén vagy nyár elején rendszeresen eltávolítjuk a virágzó szárakat. A rebarbara szárát és leveleit az ételekben, főleg desszertekben és italokban használjuk. A legjobb, ha az egy éves vagy két éves növények szárát használjuk, mivel ezek a legfinomabbak és legtöbb tápanyagot tartalmazzák. A rebarbara leveleit a főzés előtt mindig alaposan mossuk meg, és ügyeljünk arra, hogy ne fogyasszuk el a leveleket, mivel azok oxálsavat tartalmaznak, amely mérgező lehet.
A kiültetésre szánt hely legyen napos, világos, esetleg félárnyékos. A palántákat 10–12 cm sortávolságra és 4–5 cm tőtávolságra ültetjük, hogy a gyökerek megfelelően fejlődhessenek. A gondozás egyik legfontosabb része a rendszeres öntözés – ha a növény kiszárad, a gyökér húsa fás, csípős lesz, ha pedig túl sok víz éri hirtelen, akkor repedhet. A betakarítással nem szabad késlekedni, mert a túlérett gumók szivacsosak lesznek, és felmagzanak.
A római saláta kiültetésekor célszerű 30–40 cm tőtávolságot hagyni a palánták között. A tőtávolság azért fontos, mert a növények gyorsan nőnek, és ha túl közel ültetjük őket, akkor egymás árnyékában nem tudnak megfelelően fejlődni. A sorok között is érdemes legalább 30–40 cm távolságot tartani. A római saláta vízigénye közepes, de rendkívül fontos, hogy a talaj egyenletesen nedves maradjon, mivel a saláta levelei gyorsan kiszáradhatnak. Az ideális betakarítási időszak akkor jön el, amikor a fej szoros, kemény és jól formált. A legjobb, ha a római salátát fiatal állapotában aratjuk le, mivel így a legfinomabb, ropogós és friss.
A rukkola (Eruca sativa), más néven borsmustár vagy salátamustár, egy gyors növekedésű, hidegtűrő levélzöldség, amelyet leginkább csípős, enyhén diós és borsos ízű leveleiért termesztenek. Főként salátákhoz, szendvicsekhez, pestókhoz és melegételekhez használják frissen, ritkábban párolva. A rukkola a napos vagy félárnyékos helyet kedveli, de nyáron, a forróságban jobb számára a félárnyékos, hűvösebb fekvés, hogy ne magozzon fel túl hamar. A rukkola mérsékelten vízigényes, de a rendszeres, egyenletes öntözés segíti a gyors fejlődést és a finom, zsenge levelek kialakulását. A leveleket kézzel vagy ollóval érdemes szedni, mindig a külsőket levágva, így a középső hajtás tovább nőhet. A rendszeres szedés nemcsak termést ad, hanem késlelteti a magszárképződést is. A rukkola levelei leginkább frissen fogyaszthatók, mivel gyorsan hervadnak és veszítenek zamatukból. A hűtőben nedves papírtörlőbe tekerve 2–3 napig eltarthatók. Felhasználása rendkívül sokoldalú: salátákban, szendvicsekben, tészták tetején, pizzán vagy akár pestóként is ízletes. A virágai is ehetők, enyhén csípős ízűek, és saláták díszítésére is alkalmasak.
A sáfrányos szeklice (Crocus sativus) egy virág, melynek termését, a sáfrányt, fűszerként használják. A sáfrányt általában ételek színezésére és ízesítésére használják, például rizses ételekben, levesekben és desszertekben.
Snidling fűszernövény palánta Évelő és hidegtűrő növény, ami még a hideg kemény teleken sem károsodik. Kedveli a kisebb árnyékokat. A fejlődés elején bőségesen kell locsolni, de mikor szépen megnőtt nem igényli a sok locsolást, elviseli a szárazságot is. Cserépből át lehet ültetni laza szerkezetű talajba, ahova kisebb csomókban kell elültetni. Felhasználáskor minél mélyebben kell őket levágni, így erőteljesebbek lesznek az új hajtások. A metélőhagymát egész évben lehet fogyasztani, íze hasonlít a vöröshagymáéra. Nyersen, apróra vágva kell fogyasztani, főzni nem szabad. Étvágygerjesztő és gyomorerősítő hatása van, C-vitamint, A-vitamint és káliumot is tartalmaz. Szendvicsekbe, levesek, hal- és tojásételek ízesítésére is lehet használni.
A sóska (Rumex acetosa) egy évelő, lágyszárú növény, amelyet elsősorban savas, friss ízű leveleiért termesztenek, és leginkább főzelékként, levesként vagy mártásként kerül az asztalra. A sóska hűvösebb, nedvesebb klímát kedvel, így félárnyékos vagy világos, de nem tűző napos hely az ideális számára. A szedést mindig a nagyobb, külső levelek eltávolításával végezzük, így a középső hajtás folyamatosan fejlődhet tovább. A rendszeres levelezés elősegíti az újabb hajtások megjelenését, és megakadályozza a magszárba fordulást is. Ha a növény mégis virágszárat hoz, azt érdemes idejében visszavágni, mert a maghozás a levélminőség romlását okozza. A sóska vízigényes növény, ezért különösen szárazabb időszakokban szükséges a rendszeres öntözés, de kerüljük a túlöntözést és a pangó vizet. A friss levelek hűtőben néhány napig eltarthatók, de gyorsan hervadnak, ezért lehetőség szerint frissen szedvehasználjuk fel. Lefagyasztva vagy sóska főzelékként eltéve hosszabb ideig is tárolható.
A spenót a napos vagy félárnyékos helyet kedveli, különösen tavasszal, amikor még kevésbé melegszik fel a levegő. Nyáron viszont a túl sok napfény és meleg miatt könnyen magszárat hoz. A spenót vízigénye közepes, de a rendszeres, egyenletes öntözés elengedhetetlen a szép, zsenge levelek fejlődéséhez. A levelek szedését fokozatosan, alulról felfelé haladva végezzük, így hosszabb ideig tartható termő állapotban a növény.
