A kamilla (Matricaria chamomilla, más néven orvosi székfű) egy rendkívül sokoldalú, gyógyhatásairól ismert egynyári gyógynövény, amelyet évszázadok óta használnak teaként, bőrápolásra, nyugtatásra vagy emésztési problémák enyhítésére. A kamilla a napos, meleg fekvésű helyeket kedveli a leginkább. Teljes napsütés mellett virágzik a legbővebben, ezért mindenképpen olyan helyet válasszunk számára, ahol napi 6–8 órát is éri a napfény. A részleges árnyékot még elviseli, de ott kevesebb virágot hoz, és kevésbé lesz illatos. A kamilla nem igényel sok vizet, jól tűri a szárazságot, különösen ha már megerősödött. A kamilla virágait akkor célszerű gyűjteni, amikor a virágfejek teljesen kinyíltak, de a szirmok még nem kezdtek el lefelé hajolni. A frissen szedett virágokat árnyékos, jól szellőző helyen szárítsuk meg, majd légmentesen zárható üvegben vagy vászonzsákban tároljuk, hogy megőrizzék gyógyhatásukat.
A fehér karalábé napfénykedvelő, ezért világos, szélvédett helyet válasszunk. Az ideális tőtávolság 25–30 cm, a sortávolság pedig 35–40 cm. A kiültetett palántákat az első héten rendszeresen, de óvatosan öntözzük, hogy jól begyökeresedjenek. A karalábé vízigényes növény, így a fejlődési időszakban rendszeres öntözést igényel, főleg szárazabb időszakokban. Az egyenletes vízellátás elengedhetetlen, mert a vízhiány fásodáshoz vagy repedezett gumókhoz vezethet. Akkor érdemes betakarítani, amikor a gumó eléri a 6–8 cm átmérőt, de még nem kezd fásodni. A kiszedett karalábékat leveleikkel együtt tároljuk hűvös, árnyékos helyen, de a leveleket a fogyasztás vagy hosszabb tárolás előtt célszerű eltávolítani, mert elvonják a nedvességet a gumóból.
A palántákat 25–30 cm tőtávolságra, 35–40 cm sortávolságra kell ültetni, hogy elegendő helyük legyen a gumók kifejlődéséhez, és a levegő jól át tudjon járni a növények között. A lila karalábé napfényigényes, ezért napos, meleg fekvésű területre való, ahol legalább napi hat óra közvetlen napfényt kap. A növekedés szempontjából az egyenletes vízellátás elengedhetetlen, mivel a karalábé sekélyen gyökerezik, így érzékeny a kiszáradásra. Ha nem kap elegendő vizet, a gumója könnyen megfásodik vagy berepedezik, míg a túlöntözés gyökérrothadáshoz vezethet. Ahogy a növény növekszik, központi szárán fokozatosan kialakul a megvastagodott, gömbölyded szárrész, vagyis a gumó, amelynek színe lila, de belül világos, ropogós és enyhén édeskés ízű marad. A gumó akkor szedhető, amikor átmérője eléri a 6–8 cm-t.
A kiültetéshez 50–60 cm tőtávolságot hagyjunk a növények között, mivel a karfiolnak elegendő helyre van szüksége a fejlődéshez, és szereti a nagy távolságot, hogy a levelek ne árnyékolják egymást túlzottan. A karfiol a folyamatos, egyenletes vízellátást igényli, különösen a fiatal növények szakaszában. Rendszeres öntözést igényel, de ügyeljünk arra, hogy ne álljon meg a víz a talaj felszínén, mivel ez gyökérrothadást okozhat. Az optimális betakarítási idő akkor érkezik el, amikor a fej teljesen kifejlődött, szorosan zárt, és szép fehér virágzata van. A fej betakarítása akkor ideális, ha még szoros és kemény, de már nem túl szoros, hogy ne kezdjen el virágozni.
A palántákat 60–70 centiméteres sortávolságra és 50–60 centiméteres tőtávolságra elültetni. A kelbimbó szereti a napos fekvést, de elviseli a félárnyékot is, különösen, ha a nyár nagyon forró. Rendszeres öntözést igényel, különösen a nyári időszakban, amikor a növény már nagy lombot fejleszt, és sok vízre van szüksége a bimbók növekedéséhez. Az öntözés során ügyeljünk arra, hogy a talaj mindig nyirkos maradjon, de ne legyen túlzottan nedves, mert a pangó víz gyökérrothadáshoz vezethet. A növény nyár közepétől őszig fejleszti ki a bimbókat, de azok igazán jó minőségűek és zamatosak a hűvösebb őszi időben lesznek, amikor az első enyhébb fagy megcsípi őket.
A konyhakömény (Cuminum cyminum) egy fűszernövény, amely a napfényes, meleg éghajlatot kedveli, és gazdag aromájával gyakran kerül felhasználásra különféle ételekben, különösen fűszeres vagy indiai, illetve közép-keleti ételekben. Ha cserépben neveljük, akkor válasszunk olyan edényt, amely legalább 30 cm mély, hogy biztosítva legyen a megfelelő gyökérfejlődés. Fontos, hogy a növények között 30 cm-es tőtávolságot hagyjunk, hogy a gyökereik és a leveleik megfelelően elférjenek. A konyhakömény gyakran önállóan fejlődik, így nem szükséges más növényekkel együtt ültetni, de más fűszernövényekkel is jól társítható, ha azoknak hasonló igényeik vannak. A konyhakömény viszonylag szárazságtűrő növény, de száraz időszakokban rendszeres öntözést igényel, különösen akkor, ha fiatal növényekről van szó. A konyhakömény a virágait a második évben hozza, és ezekből a virágzatokból később a magokat szedhetjük le. A konyhakömény legfontosabb része a magja, amelyet ételekhez, fűszerkeverékekhez, teákhoz és egyéb italokhoz használhatunk. A magok betakarítása akkor történik, amikor a virágzást követően a termések teljesen megértek. Ez általában a nyár végén vagy ősz elején történik, amikor a magok kemények és barna színűek lesznek. A magokat szárítsuk meg a betakarítás után, majd tároljuk légmentesen zárt edényben, hogy az ízük és az illatuk megmaradjon. A friss magokat is felhasználhatjuk, de a szárított változatok hosszabb ideig megőrzik a friss fűszer ízét.
A körömvirág (Calendula officinalis) egy kedvelt, egynyári gyógynövény és dísznövény, amelyet elsősorban élénk narancssárga vagy sárga virágai miatt termesztenek, de gyógyászati célokra is előszeretettel használják, például kenőcsök, teák vagy sebgyógyító készítmények alapanyagaként. A körömvirág napfénykedvelő növény, így a legjobb, ha teljes napfényes helyre ültetjük, de elviseli a félárnyékot is, bár ott kevesebb virágot hoz, és a növekedése is lassabb lehet. A körömvirág mérsékelt vízigényű, tehát rendszeres, de mértékletes öntözést kíván. A virágok szedését teljesen kinyílt állapotban, száraz időben végezzük. A leszedett virágokat árnyékos, szellős helyen szárítsuk, majd jól zárható üvegben vagy vászonzsákban tároljuk. A körömvirág gyógyhatásait a virágai hordozzák, így ezek szárítása és tárolása a legfontosabb, ha teaként vagy kenőcshöz szeretnénk felhasználni.
A lestyán (Levisticum officinale) egy évelő, fűszer- és gyógynövény, amely a zellerfélék családjába tartozik. Jellemzője, hogy erős aromájú levelei és gyökerei miatt a konyhában és a gyógynövények között is nagyra értékelik. A lestyán számára ideális hely a napos vagy félárnyékos terület, de figyelni kell arra, hogy ne kapjon túlzottan erős napfényt egész nap, mivel ez szárítja a talajt és a növény leveleit is. A hely, ahol ültetjük, legyen védett a széltől, mivel a lestyán nem bírja a szeles környezetet, és a levelei könnyen megsérülhetnek. A lestyán meglehetősen nagyra nő, ezért 40–50 cm tőtávolságot hagyjunk az ültetés során a palánták között, hogy a növények elegendő helyet kapjanak a fejlődéshez. A sorok között is érdemes 50 cm távolságot tartani. A lestyán rendszeres, de mérsékelt öntözést igényel. A lestyán erőteljesen nő, és idővel 1-2 méterre is megnövekedhet, ezért fontos, hogy figyeljünk a metszésre, hogy a növény egészséges maradjon. A lestyán levelei és gyökerei egyaránt felhasználhatóak fűszerként és gyógynövényként. A legjobb, ha frissen használjuk, különösen a leveleket, mivel ezek ízesítik a leveseket, pörkölteket, salátákat, vagy akár teákat is.
