A levélzeller szereti a mélyrétegű, tápanyagban gazdag, jó vízmegtartó képességű talajt, amelyet már az ültetés előtt fel kell javítani komposzttal vagy érett szerves trágyával. A palántákat 30–40 centiméteres tőtávolságra érdemes ültetni, mert bokrosan növekednek, és ha túl sűrűn vannak, nem kapnak elegendő fényt és levegőt, ami megbetegedéshez vezethet. A kiültetés utáni első hetekben különösen fontos a rendszeres öntözés, hogy a gyökerek jól kapcsolatba kerüljenek a talajjal és meginduljon a növekedés. A levélzeller rendkívül vízigényes növény, ezért a rendszeres, egyenletes öntözés alapvető feltétel a dús, zamatos levélfejlődéshez. A szárazság hatására a levelek keserűbbé válhatnak, rostosodhatnak, és a növény hajlamos lehet a korai magszárba indulásra. A talaj takarása mulccsal segíthet megőrizni a nedvességet és gátolni a gyomosodást. Emellett kéthetente adható hígított szerves trágyalé – például csalán- vagy komposzttea –, hogy a növekedés folyamatos és egészséges maradjon. A hosszú, erőteljes szárakon fejlődő, sötétzöld, erősen tagolt levelek már a nyár elején elkezdhetők szedni. A külső leveleket érdemes egyesével levágni vagy letépni, miközben a belső, fiatalabb leveleket meghagyjuk, hogy a növény tovább nőhessen. Így akár szeptemberig folyamatosan friss levélzellerhez juthatunk. Ha túl korán virágszárat hoz, azt jobb eltávolítani, hogy a növény továbbra is a leveles részekre koncentrálja energiáját.
Levendula fűszernövény palánta A levendula nemcsak gyógy- és fűszernövény, hanem dísznövényként, sőt, rovarriasztóként is megállja a helyét. Évelő, felfásodva fagytűrő. Érdemes évente kétszer metszeni, tavasszal minél mélyebben, mert felkopaszodásra hajlamos.
Friss kaszálású lucerna bála. Első osztályú minőség, zárt, száraz helyen tárolva. Takarmányként, alomként hasznosítható. Hossza: 90 cm, magassága: 40 cm, szélessége: 50 cm, kb. 15 kg a súlya.
A mángold (Beta vulgaris subsp. vulgaris var. cicla) egy rendkívül sokoldalú, könnyen termeszthető leveles zöldség. A növény a napos vagy félárnyékos helyet kedveli, bár a teljes napfény elősegíti a gyorsabb fejlődést és az erőteljesebb levelezést. A mángold mérsékelt vízigényű, de különösen a levelek gyors növekedése idején fontos az egyenletes vízellátás. A mángold folyamatosan szedhető, akár júniustól novemberig. A külső, nagyobb leveleket fokozatosan, alulról szedjük le úgy, hogy a növény középső része érintetlen maradjon – ezáltal újabb levelek hajtanak ki, és hosszú ideig termőképes marad a tő. A mángold felhasználása rendkívül sokoldalú, hiszen a növénynek mind a levele, mind a vastag levélnyele ehető, és különféle módokon elkészíthető. A friss mángold íze enyhén földes, kissé spenótszerű, de karakteresebb, különösen a vastagabb szárú fajták esetében. A konyhai feldolgozás során a leveleket és a levélnyelet érdemes külön kezelni, mivel eltérő hőkezelési időt igényelnek. A levelek kiválóan alkalmasak spenót helyettesítésére: megpárolva vagy dinsztelve tojással, túróval keverve töltelékként használhatók, például rétesbe, tésztába, cannelloniba vagy levelestésztába töltve. A mángold levélnyeleit savanyítani vagy eltenni is lehet: ecetes lében eltéve, például céklához hasonló módon, télire is tartósítható. A levelek fagyaszthatók, ehhez azonban előtte érdemes azokat blansírozni, majd lehűtve adagolva zacskózni.
A metélő petrezselyem (Petroselinum crispum var. neapolitanum) az egyik legismertebb és leggyakrabban használt konyhai fűszernövény, amely dúsan metszett, sötétzöld leveleivel nemcsak ízesít, hanem díszít is. Kétéves növényként viselkedik, de a legtöbben egynyáriként termesztik, mivel az első évben hozza a legszebb és legaromásabb leveleket. A metélő petrezselyem a napos vagy félárnyékos helyeket kedveli. Teljes napsütésben gyorsabban fejlődik, de a nyári hőségben a részleges árnyék segíthet, hogy a levelek ne sárguljanak be, és tovább frissek maradjanak. A metélő petrezselyem vízigénye közepes, de állandó. A petrezselyem hosszú tenyészidejű növény, de folyamatosan szedhető, ami serkenti az új hajtások fejlődését. Az alsó leveleket érdemes vágni, mindig a tövekhez közel, hogy a középső hajtás ne sérüljön. Ha rendszeresen szedjük, nem fog korán magszárat hozni, és hosszabb ideig friss marad. A petrezselyem második évében magszárat fejleszt és virágzik – ekkor a levelek minősége és mennyisége romlik. Ha csak levéltermésre neveljük, célszerű az első év végén kiszedni vagy újravetni. Ha szeretnénk magot gyűjteni, akkor a második év tavaszán hagyjunk meg néhány tő növényt, és hagyjuk őket virágozni. A friss leveleket azonnal felhasználhatjuk, de akár fagyasztani vagy szárítani is lehet, bár szárításkor egyes illóolajok elvesznek, így inkább a fagyasztás ajánlott, ha meg szeretnénk őrizni az aromákat.
A padlizsán (Solanum melongena), más néven tojásgyümölcs, egy melegkedvelő, trópusi eredetű zöldségnövény, amelyet hazánkban egynyáriként termesztenek. A növények között érdemes 40–50 cm tőtávolságot, a sorok között pedig 60–70 cm sortávolságot hagyni, hogy legyen elegendő helyük a bokrosodáshoz és a levegőzéshez. A padlizsán különösen meleg- és fényigényes. A padlizsán nagy vízigényű, főként virágzás és terméskötés idején, ezért fontos a rendszeres, de nem túlzásba vitt öntözés. A növény rendszeres metszést nem igényel, de célszerű az alsó leveleket időnként eltávolítani a jobb szellőzés érdekében. A padlizsán általában július végétől kezd teremni, és szeptember végéig folyamatosan szüretelhető. A terméseket érett, de még fényes, feszes héjú állapotban kell szedni, mert a túlérett padlizsán héja megkeményedik, húsa kesernyéssé válhat.
A csípős alma paprika hasonlóan kicsi és kerek, mint az édes változata, de erősebb, csípős ízű. Főként savanyítva vagy fűszerként használják különféle ételekhez.
Az édes alma paprika egy kis méretű, kerek formájú, enyhén édes ízű paprika, mely gyakran sárga vagy piros színben kapható. Fogyasztható nyersen, savanyítva vagy különféle ételek ízesítésére.
