A San Marzano paradicsom termése piros, hosszúkás, kemény, szeletelésre, befőzésre, szószkészítésre kifejezetten ajánlott.
Folyton növő, támaszték mellett nevelhető, igazi szendvicsparadicsom. Apró bogyói sárgák, körte alakúak, laza fürtben nőnek. Egész nyáron, őszig a fagyok beálltáig terem. Nagyon édes, szinte savmentes, ezért emésztési zavarokkal küzdőknek és kisgyermekeknek kitűnő. Elsősorban friss fogyasztású koktél, de ha marad belőle érdemes pürének befőzni. Aranysárga, lekvár szerű különleges mártás lesz belőle. Salátában jól mutat.
Determinált növekedésű paradicsom, aminek normál piros méretű termése van. SAVMENTES
A rebarbara (Rheum rhabarbarum) egy különleges, évelő növény, amelyet főként tavaszi és nyári hónapokban termesztenek. A rebarbara levelei és szárai felhasználhatóak különféle ételekben, italokban és süteményekben. Ha cserépben szeretnénk nevelni, válasszunk olyan edényt, amely legalább 40–50 cm mély. A növény számára ideális a napsütötte, védett hely, de a félárnyékos területeken is megél. A rebarbara levelei nagyok, és sok napfényt igényel a megfelelő fejlődéshez, ezért próbáljunk olyan helyet választani, ahol nem árnyékolják más növények, és biztosítani tudjuk a számára szükséges fényt. A rebarbara igényli a tágas helyet, mivel gyorsan növekszik és szélesedni kezd. Ezért fontos, hogy legalább 1–1,5 méteres távolságot tartsunk a növények között, hogy elegendő helyük legyen a fejlődéshez. A rebarbara nagy vízigényű növény, különösen a nyári hónapokban, amikor a levelei és szárai intenzíven fejlődnek. A legjobb, ha a tavasz végén vagy nyár elején rendszeresen eltávolítjuk a virágzó szárakat. A rebarbara szárát és leveleit az ételekben, főleg desszertekben és italokban használjuk. A legjobb, ha az egy éves vagy két éves növények szárát használjuk, mivel ezek a legfinomabbak és legtöbb tápanyagot tartalmazzák. A rebarbara leveleit a főzés előtt mindig alaposan mossuk meg, és ügyeljünk arra, hogy ne fogyasszuk el a leveleket, mivel azok oxálsavat tartalmaznak, amely mérgező lehet.
A rozmaring (Rosmarinus officinalis) egy örökzöld, illatos mediterrán félcserje, amelyet elsősorban fűszernövényként, másodsorban dísznövényként és gyógyhatásai miatt is előszeretettel nevelnek. Fűszerként különösen jól illik húsételekhez, krumplihoz, mártásokhoz és pékárukhoz. A rozmaring kifejezetten napkedvelő növény, ezért olyan helyet válasszunk számára, ahol napi legalább 6-8 órán át éri közvetlen napfény. A rozmaring szárazságtűrő, így keveset, de rendszeresen öntözzük. A fiatal növényeket az első évben még hetente 1–2 alkalommal is lehet locsolni, főként meleg időszakban, de a beállt, idősebb növények már hosszabb ideig is jól bírják víz nélkül. Fontos, hogy a két öntözés között a földje teljesen kiszáradjon, különösen cserépben. Fűszerként a hajtáscsúcsokat vagy a leveleket használjuk frissen vagy szárítva. Szárításhoz a levágott hajtásokat csokorba kötve, árnyékos, jól szellőző helyen szárítsuk meg, majd a leveleket lemorzsolva üvegben vagy textilzacskóban tároljuk.
A sáfrányos szeklice (Crocus sativus) egy virág, melynek termését, a sáfrányt, fűszerként használják. A sáfrányt általában ételek színezésére és ízesítésére használják, például rizses ételekben, levesekben és desszertekben.
Snidling fűszernövény palánta Évelő és hidegtűrő növény, ami még a hideg kemény teleken sem károsodik. Kedveli a kisebb árnyékokat. A fejlődés elején bőségesen kell locsolni, de mikor szépen megnőtt nem igényli a sok locsolást, elviseli a szárazságot is. Cserépből át lehet ültetni laza szerkezetű talajba, ahova kisebb csomókban kell elültetni. Felhasználáskor minél mélyebben kell őket levágni, így erőteljesebbek lesznek az új hajtások. A metélőhagymát egész évben lehet fogyasztani, íze hasonlít a vöröshagymáéra. Nyersen, apróra vágva kell fogyasztani, főzni nem szabad. Étvágygerjesztő és gyomorerősítő hatása van, C-vitamint, A-vitamint és káliumot is tartalmaz. Szendvicsekbe, levesek, hal- és tojásételek ízesítésére is lehet használni.
A sóska (Rumex acetosa) egy évelő, lágyszárú növény, amelyet elsősorban savas, friss ízű leveleiért termesztenek, és leginkább főzelékként, levesként vagy mártásként kerül az asztalra. A sóska hűvösebb, nedvesebb klímát kedvel, így félárnyékos vagy világos, de nem tűző napos hely az ideális számára. A szedést mindig a nagyobb, külső levelek eltávolításával végezzük, így a középső hajtás folyamatosan fejlődhet tovább. A rendszeres levelezés elősegíti az újabb hajtások megjelenését, és megakadályozza a magszárba fordulást is. Ha a növény mégis virágszárat hoz, azt érdemes idejében visszavágni, mert a maghozás a levélminőség romlását okozza. A sóska vízigényes növény, ezért különösen szárazabb időszakokban szükséges a rendszeres öntözés, de kerüljük a túlöntözést és a pangó vizet. A friss levelek hűtőben néhány napig eltarthatók, de gyorsan hervadnak, ezért lehetőség szerint frissen szedvehasználjuk fel. Lefagyasztva vagy sóska főzelékként eltéve hosszabb ideig is tárolható.
