A Roma paradicsom determinált növekedésű, feldolgozásra kiválóan alkalmas fajta. A termés válla széles, formája hosszúkás, színe piros. A termés tömege átlagosan 80-100 g. A Roma paradicsom rendkívül strapabíró növény. Vízigénye sem éri el a gömbölyű fajtákét. Maga a termés szárazanyagtartalma is elég nagy. Ez az egyik legjobban aszalható fajta.
Sárga színű termése gömbölyű, átlagtömege 110-125 g. Nagyon dekoratív, mely hatalmas fürtökben terem. Húsos, nagyon jó ízű paradicsom, mely friss fogyasztásra alkalmas. Elsősorban azoknak ajánljuk, akiknél emésztési problémák miatt kerülni kell a savas ételeket.
A San Marzano paradicsom termése piros, hosszúkás, kemény, szeletelésre, befőzésre, szószkészítésre kifejezetten ajánlott.
Folyton növő, támaszték mellett nevelhető, igazi szendvicsparadicsom. Apró bogyói sárgák, körte alakúak, laza fürtben nőnek. Egész nyáron, őszig a fagyok beálltáig terem. Nagyon édes, szinte savmentes, ezért emésztési zavarokkal küzdőknek és kisgyermekeknek kitűnő. Elsősorban friss fogyasztású koktél, de ha marad belőle érdemes pürének befőzni. Aranysárga, lekvár szerű különleges mártás lesz belőle. Salátában jól mutat.
A sárga Taiko paradicsom egy koktélparadicsom-típus, amelyet főként édes íze és élénk színe miatt kedvelnek. Gondozása hasonló a többi paradicsomfajtáéhoz: napos, meleg fekvést igényel, jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag talajjal. Rendszeres öntözést kíván, de kerülni kell a túlöntözést, mert az gyökérrothadáshoz vezethet. A növény általában folyton növő (indeterminált), ezért karózást vagy támrendszert igényel, és az oldalhajtások (kacsok) eltávolítása segíti a jobb terméshozamot. A termése kisebb méretű, sárga színű, vékony héjú és lédús, gyakran fürtökben érik. Megfelelő gondozás mellett bőségesen terem, és folyamatosan szedhető a nyári időszaktól egészen az első fagyokig.
A Spencer paradicsom egy nagy hozamú, nagyméretű húsú paradicsomfajta, amely különösen a friss fogyasztásra és a feldolgozásra is ideális. Ez a fajta a determinált (cserje jellegű) növekedésű paradicsomok közé tartozik, ami azt jelenti, hogy viszonylag kompakt formában nő, és jól alkalmazható kisebb kertekben vagy akár cserépben is. A Spencer paradicsom a közepes és nagy méretű gyümölcseiről ismert, amelyek kerek, enyhén lapított formájúak és gazdag, húsos belsővel rendelkeznek. A Spencer paradicsomnak piros színűek a termései, és ízük édes és friss, enyhe savassággal, ami kifejezetten vonzóvá teszi őket mind a nyers fogyasztás, mind pedig főtt étkezések során. A gyümölcsök húsa vastag és lédús, ami ideálissá teszi őket szószok, pürék, levesek és egyéb feldolgozott paradicsomos termékek készítésére. Mivel a Spencer paradicsom viszonylag kemény húsú, így jól bírja a szállítást és tárolást, ezért kereskedelmi termesztésre is alkalmas.
Determinált növekedésű paradicsom, aminek normál piros méretű termése van. SAVMENTES
A póréhagyma egy rendkívül hasznos és ízletes zöldség, amelyet sokféleképpen felhasználhatunk a konyhában. A póréhagyma számára a legjobb elrendezés a 30 cm-es tőtávolság, és a sorok közötti távolságot érdemes 40-50 cm-re hagyni, hogy a növények elegendő helyet kapjanak a fejlődéshez. A póréhagyma kedveli a napsütést, de az árnyékot is jól tűri, így egy kevésbé napos helyen is megterem. A póréhagyma vízigénye közepes, és különösen fontos, hogy a talaj egyenletesen nedves maradjon, mivel a növények hosszú tenyészideje alatt nagy vízigénnyel rendelkeznek. A betakarítás akkor jön el, amikor a póréhagyma szárának átmérője legalább 2–3 cm, és a levelei erőteljesen zöldek és egészségesek.
A rebarbara (Rheum rhabarbarum) egy különleges, évelő növény, amelyet főként tavaszi és nyári hónapokban termesztenek. A rebarbara levelei és szárai felhasználhatóak különféle ételekben, italokban és süteményekben. Ha cserépben szeretnénk nevelni, válasszunk olyan edényt, amely legalább 40–50 cm mély. A növény számára ideális a napsütötte, védett hely, de a félárnyékos területeken is megél. A rebarbara levelei nagyok, és sok napfényt igényel a megfelelő fejlődéshez, ezért próbáljunk olyan helyet választani, ahol nem árnyékolják más növények, és biztosítani tudjuk a számára szükséges fényt. A rebarbara igényli a tágas helyet, mivel gyorsan növekszik és szélesedni kezd. Ezért fontos, hogy legalább 1–1,5 méteres távolságot tartsunk a növények között, hogy elegendő helyük legyen a fejlődéshez. A rebarbara nagy vízigényű növény, különösen a nyári hónapokban, amikor a levelei és szárai intenzíven fejlődnek. A legjobb, ha a tavasz végén vagy nyár elején rendszeresen eltávolítjuk a virágzó szárakat. A rebarbara szárát és leveleit az ételekben, főleg desszertekben és italokban használjuk. A legjobb, ha az egy éves vagy két éves növények szárát használjuk, mivel ezek a legfinomabbak és legtöbb tápanyagot tartalmazzák. A rebarbara leveleit a főzés előtt mindig alaposan mossuk meg, és ügyeljünk arra, hogy ne fogyasszuk el a leveleket, mivel azok oxálsavat tartalmaznak, amely mérgező lehet.
A kiültetésre szánt hely legyen napos, világos, esetleg félárnyékos. A palántákat 10–12 cm sortávolságra és 4–5 cm tőtávolságra ültetjük, hogy a gyökerek megfelelően fejlődhessenek. A gondozás egyik legfontosabb része a rendszeres öntözés – ha a növény kiszárad, a gyökér húsa fás, csípős lesz, ha pedig túl sok víz éri hirtelen, akkor repedhet. A betakarítással nem szabad késlekedni, mert a túlérett gumók szivacsosak lesznek, és felmagzanak.
