Folyékony életbarát mosószer családi kiszerelés 5 liter

A fehér karalábé napfénykedvelő, ezért világos, szélvédett helyet válasszunk. Az ideális tőtávolság 25–30 cm, a sortávolság pedig 35–40 cm. A kiültetett palántákat az első héten rendszeresen, de óvatosan öntözzük, hogy jól begyökeresedjenek. A karalábé vízigényes növény, így a fejlődési időszakban rendszeres öntözést igényel, főleg szárazabb időszakokban. Az egyenletes vízellátás elengedhetetlen, mert a vízhiány fásodáshoz vagy repedezett gumókhoz vezethet. Akkor érdemes betakarítani, amikor a gumó eléri a 6–8 cm átmérőt, de még nem kezd fásodni. A kiszedett karalábékat leveleikkel együtt tároljuk hűvös, árnyékos helyen, de a leveleket a fogyasztás vagy hosszabb tárolás előtt célszerű eltávolítani, mert elvonják a nedvességet a gumóból.

A palántákat 25–30 cm tőtávolságra, 35–40 cm sortávolságra kell ültetni, hogy elegendő helyük legyen a gumók kifejlődéséhez, és a levegő jól át tudjon járni a növények között. A lila karalábé napfényigényes, ezért napos, meleg fekvésű területre való, ahol legalább napi hat óra közvetlen napfényt kap. A növekedés szempontjából az egyenletes vízellátás elengedhetetlen, mivel a karalábé sekélyen gyökerezik, így érzékeny a kiszáradásra. Ha nem kap elegendő vizet, a gumója könnyen megfásodik vagy berepedezik, míg a túlöntözés gyökérrothadáshoz vezethet. Ahogy a növény növekszik, központi szárán fokozatosan kialakul a megvastagodott, gömbölyded szárrész, vagyis a gumó, amelynek színe lila, de belül világos, ropogós és enyhén édeskés ízű marad. A gumó akkor szedhető, amikor átmérője eléri a 6–8 cm-t. 

A padlizsán (Solanum melongena), más néven tojásgyümölcs, egy melegkedvelő, trópusi eredetű zöldségnövény, amelyet hazánkban egynyáriként termesztenek. A növények között érdemes 40–50 cm tőtávolságot, a sorok között pedig 60–70 cm sortávolságot hagyni, hogy legyen elegendő helyük a bokrosodáshoz és a levegőzéshez. A padlizsán különösen meleg- és fényigényes. A padlizsán nagy vízigényű, főként virágzás és terméskötés idején, ezért fontos a rendszeres, de nem túlzásba vitt öntözés. A növény rendszeres metszést nem igényel, de célszerű az alsó leveleket időnként eltávolítani a jobb szellőzés érdekében. A padlizsán általában július végétől kezd teremni, és szeptember végéig folyamatosan szüretelhető. A terméseket érett, de még fényes, feszes héjú állapotban kell szedni, mert a túlérett padlizsán héja megkeményedik, húsa kesernyéssé válhat.