A levélzeller szereti a mélyrétegű, tápanyagban gazdag, jó vízmegtartó képességű talajt, amelyet már az ültetés előtt fel kell javítani komposzttal vagy érett szerves trágyával. A palántákat 30–40 centiméteres tőtávolságra érdemes ültetni, mert bokrosan növekednek, és ha túl sűrűn vannak, nem kapnak elegendő fényt és levegőt, ami megbetegedéshez vezethet. A kiültetés utáni első hetekben különösen fontos a rendszeres öntözés, hogy a gyökerek jól kapcsolatba kerüljenek a talajjal és meginduljon a növekedés. A levélzeller rendkívül vízigényes növény, ezért a rendszeres, egyenletes öntözés alapvető feltétel a dús, zamatos levélfejlődéshez. A szárazság hatására a levelek keserűbbé válhatnak, rostosodhatnak, és a növény hajlamos lehet a korai magszárba indulásra. A talaj takarása mulccsal segíthet megőrizni a nedvességet és gátolni a gyomosodást. Emellett kéthetente adható hígított szerves trágyalé – például csalán- vagy komposzttea –, hogy a növekedés folyamatos és egészséges maradjon. A hosszú, erőteljes szárakon fejlődő, sötétzöld, erősen tagolt levelek már a nyár elején elkezdhetők szedni. A külső leveleket érdemes egyesével levágni vagy letépni, miközben a belső, fiatalabb leveleket meghagyjuk, hogy a növény tovább nőhessen. Így akár szeptemberig folyamatosan friss levélzellerhez juthatunk. Ha túl korán virágszárat hoz, azt jobb eltávolítani, hogy a növény továbbra is a leveles részekre koncentrálja energiáját.
A levélzeller szereti a mélyrétegű, tápanyagban gazdag, jó vízmegtartó képességű talajt, amelyet már az ültetés előtt fel kell javítani komposzttal vagy érett szerves trágyával. A palántákat 30–40 centiméteres tőtávolságra érdemes ültetni, mert bokrosan növekednek, és ha túl sűrűn vannak, nem kapnak elegendő fényt és levegőt, ami megbetegedéshez vezethet. A kiültetés utáni első hetekben különösen fontos a rendszeres öntözés, hogy a gyökerek jól kapcsolatba kerüljenek a talajjal és meginduljon a növekedés. A levélzeller rendkívül vízigényes növény, ezért a rendszeres, egyenletes öntözés alapvető feltétel a dús, zamatos levélfejlődéshez. A szárazság hatására a levelek keserűbbé válhatnak, rostosodhatnak, és a növény hajlamos lehet a korai magszárba indulásra. A talaj takarása mulccsal segíthet megőrizni a nedvességet és gátolni a gyomosodást. Emellett kéthetente adható hígított szerves trágyalé – például csalán- vagy komposzttea –, hogy a növekedés folyamatos és egészséges maradjon. A hosszú, erőteljes szárakon fejlődő, sötétzöld, erősen tagolt levelek már a nyár elején elkezdhetők szedni. A külső leveleket érdemes egyesével levágni vagy letépni, miközben a belső, fiatalabb leveleket meghagyjuk, hogy a növény tovább nőhessen. Így akár szeptemberig folyamatosan friss levélzellerhez juthatunk. Ha túl korán virágszárat hoz, azt jobb eltávolítani, hogy a növény továbbra is a leveles részekre koncentrálja energiáját.
