A mángold (Beta vulgaris subsp. vulgaris var. cicla) egy rendkívül sokoldalú, könnyen termeszthető leveles zöldség. A növény a napos vagy félárnyékos helyet kedveli, bár a teljes napfény elősegíti a gyorsabb fejlődést és az erőteljesebb levelezést. A mángold mérsékelt vízigényű, de különösen a levelek gyors növekedése idején fontos az egyenletes vízellátás. A mángold folyamatosan szedhető, akár júniustól novemberig. A külső, nagyobb leveleket fokozatosan, alulról szedjük le úgy, hogy a növény középső része érintetlen maradjon – ezáltal újabb levelek hajtanak ki, és hosszú ideig termőképes marad a tő. A mángold felhasználása rendkívül sokoldalú, hiszen a növénynek mind a levele, mind a vastag levélnyele ehető, és különféle módokon elkészíthető. A friss mángold íze enyhén földes, kissé spenótszerű, de karakteresebb, különösen a vastagabb szárú fajták esetében. A konyhai feldolgozás során a leveleket és a levélnyelet érdemes külön kezelni, mivel eltérő hőkezelési időt igényelnek. A levelek kiválóan alkalmasak spenót helyettesítésére: megpárolva vagy dinsztelve tojással, túróval keverve töltelékként használhatók, például rétesbe, tésztába, cannelloniba vagy levelestésztába töltve. A mángold levélnyeleit savanyítani vagy eltenni is lehet: ecetes lében eltéve, például céklához hasonló módon, télire is tartósítható. A levelek fagyaszthatók, ehhez azonban előtte érdemes azokat blansírozni, majd lehűtve adagolva zacskózni.
A mángold (Beta vulgaris subsp. vulgaris var. cicla) egy rendkívül sokoldalú, könnyen termeszthető leveles zöldség. A növény a napos vagy félárnyékos helyet kedveli, bár a teljes napfény elősegíti a gyorsabb fejlődést és az erőteljesebb levelezést. A mángold mérsékelt vízigényű, de különösen a levelek gyors növekedése idején fontos az egyenletes vízellátás. A mángold folyamatosan szedhető, akár júniustól novemberig. A külső, nagyobb leveleket fokozatosan, alulról szedjük le úgy, hogy a növény középső része érintetlen maradjon – ezáltal újabb levelek hajtanak ki, és hosszú ideig termőképes marad a tő. A mángold felhasználása rendkívül sokoldalú, hiszen a növénynek mind a levele, mind a vastag levélnyele ehető, és különféle módokon elkészíthető. A friss mángold íze enyhén földes, kissé spenótszerű, de karakteresebb, különösen a vastagabb szárú fajták esetében. A konyhai feldolgozás során a leveleket és a levélnyelet érdemes külön kezelni, mivel eltérő hőkezelési időt igényelnek. A levelek kiválóan alkalmasak spenót helyettesítésére: megpárolva vagy dinsztelve tojással, túróval keverve töltelékként használhatók, például rétesbe, tésztába, cannelloniba vagy levelestésztába töltve. A mángold levélnyeleit savanyítani vagy eltenni is lehet: ecetes lében eltéve, például céklához hasonló módon, télire is tartósítható. A levelek fagyaszthatók, ehhez azonban előtte érdemes azokat blansírozni, majd lehűtve adagolva zacskózni.
