Paradicsom (Mirimiri koktél)

A citromfű egy aromás gyógynövény, amely friss, citromra emlékeztető illatával és nyugtató hatásával ismert, gyakran használják teákhoz, ételek ízesítésére és természetes stresszoldóként.

A dísznapraforgó (Helianthus annuus) a közönséges napraforgó nemesített, elsősorban esztétikai célokra nemesített változata, amelyet a kertek, teraszok és virágágyások élénk színfoltjaként ültetnek. A dísznapraforgó napfényigényes növény, a legjobban teljes napsütésben fejlődik, és csak akkor hoz igazán szép, nagy és élénk virágokat, ha naponta legalább 6–8 órán át éri közvetlen fény. A rendszeres öntözés főleg a növekedés első időszakában és a virágzás előtti hetekben fontos. A virágok megjelenése júliustól egészen szeptemberig tart, és folyamatos virágzással örvendeztet meg, különösen, ha a elnyílt fejeket rendszeresen levágjuk, ezzel serkentve az újabb virágok fejlődését. A virágok vágott virágnak is kiválóak, tartósak, és dekoratív megjelenésükkel jól mutatnak csokrokban, asztaldíszekben.

A levélzeller szereti a mélyrétegű, tápanyagban gazdag, jó vízmegtartó képességű talajt, amelyet már az ültetés előtt fel kell javítani komposzttal vagy érett szerves trágyával. A palántákat 30–40 centiméteres tőtávolságra érdemes ültetni, mert bokrosan növekednek, és ha túl sűrűn vannak, nem kapnak elegendő fényt és levegőt, ami megbetegedéshez vezethet. A kiültetés utáni első hetekben különösen fontos a rendszeres öntözés, hogy a gyökerek jól kapcsolatba kerüljenek a talajjal és meginduljon a növekedés. A levélzeller rendkívül vízigényes növény, ezért a rendszeres, egyenletes öntözés alapvető feltétel a dús, zamatos levélfejlődéshez. A szárazság hatására a levelek keserűbbé válhatnak, rostosodhatnak, és a növény hajlamos lehet a korai magszárba indulásra. A talaj takarása mulccsal segíthet megőrizni a nedvességet és gátolni a gyomosodást. Emellett kéthetente adható hígított szerves trágyalé – például csalán- vagy komposzttea –, hogy a növekedés folyamatos és egészséges maradjon. A hosszú, erőteljes szárakon fejlődő, sötétzöld, erősen tagolt levelek már a nyár elején elkezdhetők szedni. A külső leveleket érdemes egyesével levágni vagy letépni, miközben a belső, fiatalabb leveleket meghagyjuk, hogy a növény tovább nőhessen. Így akár szeptemberig folyamatosan friss levélzellerhez juthatunk. Ha túl korán virágszárat hoz, azt jobb eltávolítani, hogy a növény továbbra is a leveles részekre koncentrálja energiáját.