Paradicsom (nagy piros ovális)

A gumós zeller egy nagyon ízletes és tápláló zöldség, amelyet gyakran használnak levesekhez, pörköltekhez, salátákhoz és különböző egyéb étkezésekhez. A gumós zeller a napsütést kedveli, ezért a kiültetést olyan helyre végezzük, ahol napi legalább 6 órás napsütés éri a növényeket. Az ültetés során célszerű 30–40 cm-es tőtávolságot hagyni a palánták között, hogy a növények megfelelően fejlődhessenek. A sorok között 40–50 cm távolság ideális, hogy a gumók megfelelő helyet kapjanak a növekedéshez. A gumós zeller vízigénye közepes-nagy, és különösen fontos, hogy a talaj egyenletesen nedves maradjon a növények növekedésének minden szakaszában. A gumós zeller érzékeny a vízhiányra, ezért rendszeres öntözésre van szükség, különösen a melegebb hónapokban. Az ideális betakarítási időpont akkor van, amikor a gumó már jó méretű (kb. 10–15 cm átmérőjű) és a külső levelek szép zöldek és egészségesek. Ha az időjárás engedi, érdemes télire is hagyni néhány gumót a földben, mivel a növény jól bírja a hideget, és a hideg időjárás segíthet még ízletesebbé tenni a gumókat.

A palántákat 25–30 cm tőtávolságra, 35–40 cm sortávolságra kell ültetni, hogy elegendő helyük legyen a gumók kifejlődéséhez, és a levegő jól át tudjon járni a növények között. A lila karalábé napfényigényes, ezért napos, meleg fekvésű területre való, ahol legalább napi hat óra közvetlen napfényt kap. A növekedés szempontjából az egyenletes vízellátás elengedhetetlen, mivel a karalábé sekélyen gyökerezik, így érzékeny a kiszáradásra. Ha nem kap elegendő vizet, a gumója könnyen megfásodik vagy berepedezik, míg a túlöntözés gyökérrothadáshoz vezethet. Ahogy a növény növekszik, központi szárán fokozatosan kialakul a megvastagodott, gömbölyded szárrész, vagyis a gumó, amelynek színe lila, de belül világos, ropogós és enyhén édeskés ízű marad. A gumó akkor szedhető, amikor átmérője eléri a 6–8 cm-t. 

A padlizsán (Solanum melongena), más néven tojásgyümölcs, egy melegkedvelő, trópusi eredetű zöldségnövény, amelyet hazánkban egynyáriként termesztenek. A növények között érdemes 40–50 cm tőtávolságot, a sorok között pedig 60–70 cm sortávolságot hagyni, hogy legyen elegendő helyük a bokrosodáshoz és a levegőzéshez. A padlizsán különösen meleg- és fényigényes. A padlizsán nagy vízigényű, főként virágzás és terméskötés idején, ezért fontos a rendszeres, de nem túlzásba vitt öntözés. A növény rendszeres metszést nem igényel, de célszerű az alsó leveleket időnként eltávolítani a jobb szellőzés érdekében. A padlizsán általában július végétől kezd teremni, és szeptember végéig folyamatosan szüretelhető. A terméseket érett, de még fényes, feszes héjú állapotban kell szedni, mert a túlérett padlizsán héja megkeményedik, húsa kesernyéssé válhat.