Mások ezeket rendelték
Karalábé (lila)
A palántákat 25–30 cm tőtávolságra, 35–40 cm sortávolságra kell ültetni, hogy elegendő helyük legyen a gumók kifejlődéséhez, és a levegő jól át tudjon járni a növények között. A lila karalábé napfényigényes, ezért napos, meleg fekvésű területre való, ahol legalább napi hat óra közvetlen napfényt kap. A növekedés szempontjából az egyenletes vízellátás elengedhetetlen, mivel a karalábé sekélyen gyökerezik, így érzékeny a kiszáradásra. Ha nem kap elegendő vizet, a gumója könnyen megfásodik vagy berepedezik, míg a túlöntözés gyökérrothadáshoz vezethet. Ahogy a növény növekszik, központi szárán fokozatosan kialakul a megvastagodott, gömbölyded szárrész, vagyis a gumó, amelynek színe lila, de belül világos, ropogós és enyhén édeskés ízű marad. A gumó akkor szedhető, amikor átmérője eléri a 6–8 cm-t.
Rukkola
A rukkola (Eruca sativa), más néven borsmustár vagy salátamustár, egy gyors növekedésű, hidegtűrő levélzöldség, amelyet leginkább csípős, enyhén diós és borsos ízű leveleiért termesztenek. Főként salátákhoz, szendvicsekhez, pestókhoz és melegételekhez használják frissen, ritkábban párolva. A rukkola a napos vagy félárnyékos helyet kedveli, de nyáron, a forróságban jobb számára a félárnyékos, hűvösebb fekvés, hogy ne magozzon fel túl hamar. A rukkola mérsékelten vízigényes, de a rendszeres, egyenletes öntözés segíti a gyors fejlődést és a finom, zsenge levelek kialakulását. A leveleket kézzel vagy ollóval érdemes szedni, mindig a külsőket levágva, így a középső hajtás tovább nőhet. A rendszeres szedés nemcsak termést ad, hanem késlelteti a magszárképződést is. A rukkola levelei leginkább frissen fogyaszthatók, mivel gyorsan hervadnak és veszítenek zamatukból. A hűtőben nedves papírtörlőbe tekerve 2–3 napig eltarthatók. Felhasználása rendkívül sokoldalú: salátákban, szendvicsekben, tészták tetején, pizzán vagy akár pestóként is ízletes. A virágai is ehetők, enyhén csípős ízűek, és saláták díszítésére is alkalmasak.

